Utcai politizálás: seperjünk ki a portánk előtt!
Divatos egyes körökben az utcai politizálás, mint szakszó. Az én olvasatomban az utcai politizálás nem azt jelenti, hogy rendeznek néhány ünnepi nagygyűlést buszokkal szállított tüntetőkkel, elkordonozott VIP-szektorral, egy kis kötelező frázispufogtató szájkaratéval, zenével lezárva. Ez csak cirkusz.
Mert az esemény után a legtöbb celebpolitikus elhagyja a helyszínt, egy luxusautón, megpihen egy budai villában és készül a napi, parlamenti rutinra.
Nem a színpadról kell lenézni a népre, hanem szembe kell nézni minden egyes emberrel! Nem csak ünnepnap, hanem mindennap! Nem csak egy előre megadott helyszínen, hanem otthonaikban is fel kell keresni mindenkit! Közösségeket kell szervezni, a legalacsonyabb szinten is. Nem elvont szimbolikus ügyekkel kell foglalkozni, mert a világ messze van, a történelem rég volt.
De, úgy látszik, hogy ezt a feladatot, nem a megélhetési politikusok fogják elvégezni, hanem mi egyszerű lakosok. Elvégre a mi otthonainkról, a mi portáinkról van szó.
Ha, képesek vagyunk, ezernyi társunkkal együtt kimenni egy összejövetelre, hogy nyilvánosan drukkoljunk, tapsoljunk egy maroknyi pártelitnek, akkor miért ne lehetne, hogy mondjuk pár tucatnyian rendbe tegyük a közvetlen környezetünket?
Seperjünk ki a portánk előtt!
Ez az általam kívánt utcai politizálás.
Elszaszer T. Csörsz
