Beszéd: a kacsamesék még nem értek véget!

3(544)

Október 25-én a Szabad Nemzet Egyesület és az FKGP közös koszorúzási rendezvényt tartott, ahol egy maroknyi elszánt föld és szabadságvédő tisztelgett a 1956-os sortüzek áldozatai előtt. A rendezvényen. Elszaszer Tibor Csörsz, egyesületünk ügyvezető-elnöke is felszólalt. A cikk legvégén láthatóak a rendezvényről készült képek.Elszaszer Tibor Csörsz megemlékező beszédét az alábbiakban olvashatják:

“Tisztelt egybegyűltek, megemlékezők, kisgazdák szabadnemzetesek, kedves barátaim! Egy történelmi eseményre emlékszünk, egy történelmi párttal közösen, egy történelmi helyszínen. Itt, ezen a téren 57 évvel ezelőtt patatokban folyt a vér, majd a könny. Itt, ezen a téren tömegek gyűltek össze, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek, haragjuknak, akaratunknak. Itt, ezen a téren emberek haltak meg. A kommunista tömeggyilkosok által kiadott sortűz áldozatai, mártíromságuk révén, nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Budapest és az ország népe fegyvert ragadjon és bátran megküzdjön a magyar szabadságért. A pesti srácoknak elfogyott a türelmük, többet nem hittek a hatalomnak. Tisztelt megemlékezők! Egy történelmi eseményre emlékszünk, egy történelmi párttal közösen. Mi arra buzdítjuk a tiszta szándékú politikai erőket, hogy mindent tegyenek meg azért, hogy az új Országgyűlés teljes jogú és meghatározó részei legyenek. Ha, úgy hozza a sors, akkor legyen ez a történelmi párt is, újabb történelem-formáló események részese. Tévedés ne essék!

Nem akarunk elitváltást. Egészen egyszerűen nem akarunk újabb politikai elitet, amelyet az alvilág vagy kétes gazdasági körök tartanak fogva. Nem akarunk újabb mindent megmondó, mindentudó, mindenhatókat, akik majd ismét eldöntik, hogy mi a helyes és mi az időszerű. Nem akarunk újabb elitet, akik majd újabb elvtelen alkukat kötnek, még több nemzetrészt és földet adnak fel, még több bilincset csatolnak, önként és dalolva népünkre. Mi sem vagyunk elit, senkik és nincstelenek vagyunk, nincs múltunk, nincs jelenünk és amennyiben így megy tovább, jövőnk sem lesz. Mi egy elveszett, meglopott, a múltjától megfosztott, becsapott nemzedék tagjai vagyunk. Nem hiszünk senkiben és semmiben. Nem hiszünk az ellenzéknek. Nem hiszünk a hatalomnak. Elfogyott a türelmünk. Minket, a rendszerváltás után felnőtt generáció tagjait becsaptak. Antall József halálakor a Walt Disney gyermekműsorán megszakadt a kacsamesék. Erre az eseményre generációnk szinte minden tagja emlékszik. Ekkor szembesültünk először azzal, hogy minden-napjainkat a politika áthatja, akaratunk ellenére alakítja. A kacsamesék azóta sem értek véget.

Csatlakoztunk egy katonai szövetséghez, nevezzük nevén a NATO-hoz, amelynek vélt érdekében hazánk ma, a terrorizmust támogatja Szíriában. Csatlakoztunk az Unióhoz, mert azzal hitegettek minket, hogy így közelebb kerülünk a határon túli magyarsághoz és gazdaságilag megerősödünk. Az Unió egyik tag-államában ma nyelvtörvény tiltja a magyar nyelvet.  Az Unió másik tag-államában Európa legnagyobb olyan kisebbsége, a székelyföldi magyarság él, amely, ellentétben például a katalánokkal, a mai napig nem kapott autonómiát, közösségi szabadságjogokat. Nem nyitottunk Bécsben cukrászdát sem, igaz bármikor elmehetünk mosogatni egy londoni Mcdonald’s-ba. Európát eközben a kezelhetetlen bevándorlás, a korábban ajnározott multikulturalizmus gyötri. Gazdasági és civilizációs összeomlás fenyegeti. Öntudatra ébredés helyett, az Unió megtagadta az Isten, Haza, Család hármas értékrendet. Az is biztos, hogy a magyar földet az Unióra hivatkozva nem tudja megvédeni a magyar kormány. Mi, magyarok valahol letértünk a függetlenség és a szabadság útjáról.

De nem nyertünk cserébe semmit sem. Brüsszelben kommunista és egykori kommunista politikusok, a hazai ellenzékkel, a maffia-baloldallal összejátszva leckét adnak Magyarországnak, a szabadságból. Pongrátz Gergely biztosan nem ezért küzdött, a pesti srácok nem ezért éltek és haltak. Ugyanakkor Magyarország regnáló kormánya nagybirtokrendszert épít ki, egy olyan társadalomnak nyit utat, ahol egy szűk oligarchia gyakorolhatja uralmi jogait, a társadalom szélesebb tömegei felett. Hazánk regnáló kormánya egy olyan országgal fogott össze, amely egy baltás gyilkost hősként ünnepel. Hazánk regnáló kormánya ezzel elárulta az örmény származású Pongrátz Gergelyt is. Ez sem a függetlenség, ez sem a szabadság útja. Nem Brüsszel, de nem is a Szovjet Unió által megszervezett Azerbajdzsán a függetlenség és a szabadság útja.

sznflag

Hiszünk a magyarok Istenében, de azonkívül: Nem hiszünk senkiben és semmiben. Nem hiszünk az ellenzéknek. Nem hiszünk a hatalomnak. Elfogyott a türelmünk. Mégis úgy véljük, egy maroknyian, hogy Magyarország nem rög, hanem a hazánk. Egy szabad nemzet, szabad és öntudatos polgárai vagyunk, itthon vagyunk, maradunk és harcolni fogunk mindazért, amit szeretünk, mert szeretjük mindazt, amiért harcolunk. Ezt a küzdelmet a különféle közösségeknek települési önkormányzatoknak, határon túli magyaroknak, érdek-képviseleti szakszervezeteknek és a többi – maguknak kell megvívniuk. A magyar államnak pedig ezt a küzdelmet, mindig, mindenben, minden körülmények között, kutya kötelessége támogatni. Elutasítjuk a centralizmust, támogatjuk az önkormányzatiságot, Székelyföldön éppen úgy, mint Esztergomban vagy Budapesten. Elutasítjuk a szakszervezeti jogok megnyirbálását. Ha a kormány ténylegesen a gazdasági szabadságharc oldalán állna, akkor a szakszervezetek jogait nem csökkenteni, hanem növelni igyekezne, különösen a versenyszférában, az úgynevezett multik, a külföldi nagyvállalatok alkalmazottjait védelmezve. Minket nem kell idekötni. Mi nem futunk el, a saját sorsunk elől. Magyarországi munkahelyeket akarunk, itthon akarunk vállalkozni, itthon akarunk gazdálkodni. Ez a föld, a mi hazánk. Mi itthon akarunk otthont építeni. Mi itthon akarunk családot alapítani. Mi ezért mindent megfogunk tenni. Ha szabadságharcot vívunk, csak úgy győzhetünk, ha nem valami ellen, hanem valamiért harcolunk. Mi vissza akarunk találni a gyökereinkhez, az Isten, Haza, Család hármas értékrendhez, amit elmúlt évtizedezek alatt teljesen lerombolt a kommunista és liberális hatalom. A pesti srácoknak 1956-ban, elfogyott a türelmük, többet nem hittek a hatalomnak. Ma, 57 évvel a véres csütörtök után, újra itt állnak a pesti srácok és lányok, fiatalok, középkorúak, idősek, családok, nem csak most, hanem a mindennapokban is. Nem csak itt, hanem egész Budapesten, az egész országban és azon is túl is, ahol ez a nemzet él. Ma nincs szükség sortűzre, ahhoz, hogy küzdeni kezdjünk, nem kell fegyvert ragadnunk, mert mi anélkül is, fegyvertelenül is, mindent megteszünk a magyar szabadságért. A mi fegyverünk a hit, a hűség és a bátorság. Hit Istenben, hűség a hazához és bátorság mindazért, ami fontos számunkra. Nem csak minden maffiával, oligarchiával, hanem a közönnyel és az apátiával is szembe szállunk. Ha, a Független Kisgazdapárt kormánytényező lesz, akkor elemi kötelessége minden eszközzel ezt a szabadságharcot támogatnia. Én hinni akarom, hogy ez így is lesz.

Mi – az elveszett generáció, öntudatra ébredt tagjai – mindig, minden körülmények között, mindenkor a szabadságharc oldalán fogunk állni, ha kell, a kormánnyal a hátunk mögött, ha kell, a kormány nélkül, ha kell, a kormánnyal szemben, elszánt és megalkuvásra képtelen, minden párt-zászlótól és jelképtől függetlenül, egységes mozgalomként. Mi egy szabad nemzet tagjai vagyunk, mi vagyunk a Szabad Nemzet, célunk egy Független Magyarország.

Tisztelet a holtaknak. Tisztelet a hősöknek. Kitartást az élőknek.

Köszönöm, hogy meghallgattak.”

szn2

(képek: Hamiemil, FKGP.hu)

szabadnemzet.hu

You may also like...