Beszéd: pártjelképektől függetlenül, egy szabad nemzet vagyunk

szn3A Szabad Nemzet Egyesület részt vett az FKGP programadó nagygyűlésén, ahol elmondtuk, hogy nem hiszünk senkinek, semmit sem el. Elmondtuk, hogyha az FKGP döntéshozatali szerephez jut, akkor a pártnak kötelessége lesz támogatnia a magyarok szabadságküzdelmeit, az önkormányzatokat, a szakszervezeteket, Székelyföld autonómiáját, ezen felül a XXI. században felnőtté ért elveszett nemzedéket. Elmondtuk, hogy elszomorító, hogy a magyar fiatalok számára vonzóbb célpont egy nyugati nagyváros, mint a saját szülőfalujuk. „Isten, haza, család” – számunkra ezek nem elavult fogalmak, hanem értékek, amelyeket helyre kell állítanunk. Mi küzdeni fogunk mindezért. Mindig, mindenkor, minden körülmények között, minden nehézség ellenére. Mindegy, hogy kivel vagyunk szövetségben vagy ki az ellenségünk, ez a mi utunk. Ezúton is köszönjük a meghívást. A képek után elolvasható Elszaszer Tibor Csörsz beszéde teljes terjedelemben. (A felvételeket Harkai Miklós és Földi Tamás készítette.

“Tisztelt megjelentek, kisgazdák, szabadnemzetesek, barátaim!

Sokan vagyunk. Ezt jó látni.

Itt, ezen a helyen, országunk számos pontjáról gyűltünk össze, hogy sorainkat felmérve, egymásból erőt merítve, folytassuk azt a küzdelmet, melynek eredménye egy független, élhető, büszke Magyarország lesz! Ez a küzdelem azonban nem lehet öncélú, ennek a küzdelemnek szilárd erkölcsi alapokon, az Isten, Haza, Család hármas értékrenden kell nyugodnia. Mi arra buzdítjuk a tiszta szándékú politikai erőket, hogy mindent tegyenek meg azért, hogy az új Országgyűlés meghatározó részei legyenek. Ha úgy hozza a sors, akkor legyen ez a történelmi párt is újabb történelemformáló események részese. Legyen ez a nap a Független Kisgazdapárt számára egy új, eredményes életszakasz kezdete. Tévedés ne legyen! Nem akarunk elitváltást! Húsz év alatt számtalan, a hatalomba igyekvő párt követelt politikai elitváltást az irigyelt uralmi státuszba, saját magát odaképzelve.

Mi nem akarunk politikai elitet, sem a régit, sem újabbat, amelyet az alvilág vagy kétes gazdasági körök tartanak fogva, amely elvtelen alkukat köt és egyre több nemzetrészt, földet ad fel – még több bilincset csatol önként és dalolva népünkre. Nem akarunk többet politikai elitet arisztokratikus szokásokkal, elmutyizott termőföldekkel, kenyeres pajtásoknak átjátszott koncessziókkal, pályázatokkal, állami vagy önkormányzati vagyonnal. Nem akarunk újabb mindent megmondó, mindentudó mindenhatókat, akik ismét eldöntik, hogy mi a helyes, mi az időszerű. Mi sem vagyunk elit. Senkik, nincstelenek vagyunk. Nincs múltunk, nincs jelenünk, lehet jövőnk sem lesz. Türelmetlenek vagyunk. Mi egy elveszett, meglopott, a múltjától megfosztott, becsapott nemzedék vagyunk. Nem hiszünk senkiben, nem hiszünk el senkinek, semmit sem. Nem hiszünk az ellenzéknek. Nem hiszünk a hatalomnak. Minket, a rendszerváltás után felnőtt generáció tagjait becsaptak.

Antall József halálakor a Walt Disney gyermekműsorán megszakadtak a Kacsamesék. Erre az eseményre generációnk szinte minden tagja emlékszik. Ekkor szembesültünk először azzal, hogy mindennapjainkat a politika áthatja, akaratunk ellenére alakítja. A Kacsamesék azóta sem értek véget. Mi azt hallottuk az iskolákban, a tévében, a tanárainktól – a régeiktől és az újaktól egyaránt -, a politikusoktól, hogy itt az új világ, amelynek alapja a modernitás, a szükségszerű globalizmus. Mi abban a hiszemben nőttünk fel, hogy az új világban megszűnnek a nemzeti ellentétek, gazdagság, jólét köszönt minden egyénre, aki tesz saját boldogulásának érdekében. Nekünk mindenki azt sugallta, hogy az Isten, Haza, Család hármas értékrend elavult, avítt fogalom, a fejlődés gátja. Most már látjuk, bevallhatjuk, hogy becsaptak minket. Megfosztottak Istentől, Hazától, Családtól. Mi ezért az önfeladásért cserébe nem kaptunk semmit senkitől.

Becsaptak minket.

A rendszerváltást túlélte a kommunista rezsim utódpártja. Csatlakoztunk a NATO-hoz, amelynek vélt érdekeit kiszolgálva, most a terrorizmust támogatjuk Szíriában. Csatlakoztunk az Unióhoz, mert azzal hitegettek minket, hogy így közelebb kerülünk a határon túli magyarsághoz és gazdaságilag megerősödünk. Az Unió egyik tagállamában ma nyelvtörvény tiltja a magyar beszédet. Az Unió másik tagállamában Európa legnagyobb olyan kisebbsége, a székelyföldi magyarság él, amely ellentétben például a katalánokkal, a mai napig nem kapott autonómiát, közösségi szabadságjogokat.

Nem nyitottunk Bécsben cukrászdát, igaz bármikor elmehetünk mosogatni egy londoni Mcdonald’s-ba. 

Európa önképét megrontotta a második világháború óta szellemi pestisként mérgező kommunizmus és liberalizmus. Az Unió rendszeresen megtagadja Európa közös értékeit, tradícióit, a keresztény kultúrkört, a nemzeti-, sőt a demokratikus alapjogokat is. Brüsszelben kommunista, egykori kommunista politikusok a magyar ellenzékkel, a maffia-baloldallal összejátszva leckét adnak Magyarországnak a szabadságból. Az Unió egy olyan torzó, mely mostani állapotában sem gazdasági, sem kulturális szempontból nem lehet támasza Európa szabad nemzeteinek. Mi, magyarok folyton keressük a szövetségeseket, közben egyre több elvünket adjuk fel a semmiért. Elfogadjuk, hogy Bulgária gátat szabhat termőföldjei felvásárlásának, Magyarország pedig nem. A másik oldalról a baltás gyilkost kiadtuk egy olyan országnak, ahol a köztérvényes bűnözőt hősként ünneplik, ezzel megsértve több tízezer örmény származású honfitársunkat. Mi, magyarok nem csak a szabadság útjáról tértünk le, de eltávolodtunk az Isten, Haza, Család hármas értékrendtől is.

Nem Brüsszel, de nem is a Szovjetunió által megszervezett Azerbajdzsán a szabadság, a függetlenség útja.

Ma itthon maradni nehezebb, mint feladni hazánkat, külföldre menekülni.

Egy fiatal számára ma London szívesebben látott utazási célpont, mint a saját szülőfaluja. Magyarországon saját otthonhoz jutni nehéz, szinte lehetetlen küldetésnek látszik, ehhez képest a világ egy távoli pontján lakást bérelni, új életet kezdeni reális lehetőségnek tűnik.

Ma a kezdő kis- és középvállalkozásokat olyan adó- és járulékterhek, jogszabályok bénítják meg, hogy egyszerűbb elmenni recepciósnak, pincérnek, takarítónak Nyugatra, mint itthon értéket teremteni. Lehet okostelefonunk, plazmatévénk, ihatunk akciós italokat a budapesti éjszakában, felvehetünk hiteleket, de életünk ettől mégsem lesz teljes. Országunk lassan egy sivár, pusztuló térség, egy tiltott zóna lesz, ahol az egyre öregebb magyar társadalom fog együtt élni az Unió által ideszáműzött, harmadik országbeli menekültekkel. Nemzetünk felolvad nem csak a Kárpát-medencében, hanem Nyugatra vándorolva is. Magyarország egy olyan különleges állam, melynek egyszerre kell megküzdenie az Unió által előmozdított bevándorlással, a magyarok elvándorlásával, a magyar föld felvásárlásával. Magyarországnak lesz lakossága, de az már kérdéses, hogy nemzete marad-e és kik lesznek országunk gazdái. Nem hiszünk a hatalomnak. Nem hiszünk az ellenzéknek. Nem hiszünk senkinek. Elfogyott a türelmünk. Mégis úgy véljük egy maroknyian, hogy Magyarország nem rög, hanem a hazánk. Minket nem kell idekötni, mi nem futunk el a saját sorsunk elől. Elegünk van mindenkiből, mindenből, de a siránkozásból, a kesergésből is. Most pedig, összeszedjük magunkat, talpra állunk! 

Itthon vagyunk, maradunk és harcolni fogunk mindazért, amit szeretünk, mert szeretjük mindazt, amiért harcolunk!

Csak úgy győzhetünk, ha nem valami ellen, hanem valamiért küzdünk. Mi vissza fogunk találni az Isten, Haza, Család hármas értékrendhez, amitől minket, az elmúlt évtizedezek alatt megfosztott a kommunista és a liberális hatalom. Magyarországi munkahelyeket akarunk, itthon akarunk vállalkozni, itthon akarunk gazdálkodni! Ez a föld a mi hazánk! Mi itthon akarunk otthont építeni! Mi itthon akarunk családot alapítani! Mi ezért mindent megfogunk tenni! Ez a küzdelmünk célja. A hatalomnak ezt a küzdelmet mindig, mindenben, minden körülmények között kötelessége támogatni. Mi az erős, szilárd erkölcsiséggel rendelkező, az Isten, Haza, Család hármas értékrenden nyugvó közösségek megtartó erejében bizakodunk! Támogatjuk az önkormányzatiságot Székelyföldön éppen úgy, mint Esztergomban vagy Budapesten. Elutasítjuk a szakszervezeti jogok megnyirbálását is. Hiszen egy szabadságharcos kormány a szakszervezetek jogait nem csökkenti, hanem növelni igyekszik – különösen a versenyszférában – a multik, a külföldi nagyvállalatok munkásait védelmezve. Családi gazdálkodásokat akarunk, mindenhol ahol csak lehet, megvédelmezve a magyar termőföldet, a magyar ipart, a magyar gazdaságot. Elsősorban nem több anyagi támogatásra, hanem szabadságra van szükségünk. Olyan hazai adókörnyezetet akarunk, amely az újítást, az új vállalkozásokat nem bünteti, nem gyomlálja ki, hanem engedi kivirágozni, termést adni. Kis- és középgazdálkodásokat, fizetőképes társadalmat, versenyképes, szabad nemzetet akarunk. A hatalom azért küzd, hogy megtartsa a hatalmát, az ellenzék azért, hogy átvegye azt. Mi pedig azért, hogy a mindenkori hatalom mindig, minden körülmények között támogassa a magyarok szabadságküzdelmeit, az Isten, Haza, Család hármas értékrendet. Nem csak minden maffiával, oligarchiával, hanem a közönnyel is szembeszállunk. Ha a Független Kisgazdapárt kormánytényező lesz, akkor elemi kötelessége minden eszközzel ezt a szabadságharcot támogatnia. Én hinni akarom, hogy ez így is lesz. Mi addig is megszervezzük magunkat. Kiseprünk a saját portánk előtt, átkopogunk a szomszédokhoz, kimegyünk az utcára! Ha kell, harcolunk egy járdáért, egy zebráért, ha kell egy új földtörvényért, ha kell a bankhitel-trükkök ellen, ha kell a magyar szabadságért!

Mi – az elveszett generáció, öntudatra ébredt tagjai – mindig, minden körülmények között, mindenkor a szabadságharc , az Isten, Haza, Család hármas értékrend oldalán fogunk állni. Ha kell, a kormánnyal a hátunk mögött, ha kell, a kormány nélkül, ha kell, a kormánnyal szemben, elszánt, megalkuvásra képtelen, minden pártjelképtől függetlenül, egységes mozgalomként.

Mi egy szabad nemzet tagjai vagyunk, mi vagyunk a becsapott, elveszett nemzedék, a kacsamesék generációja, az új, független ifjúság. Mi vagyunk a Szabad Nemzet. Jogunk van Istenhez, jogunk van Hazához, jogunk van Családhoz!

Isten, Haza, Család

Köszönöm, hogy meghallgattak.”

 

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük